Jótékonysági rendezvény az autista gyerekekért

Az elmúlt hét végén egy jótékonysági rendezvényre kaptam meghívást Nagyváradra, Debelka Boglárka Lillától, a Bihar megyei Szociáldemokrata Nőklub elnökétől. A rendezvény - amelynek megvalósítását Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Victor Ponta román miniszterelnök mellett ismert román politikusok, művészek és sportolók is segítették - célja a nehéz körülmények között élő autista gyerekek családjának támogatása volt.

A rendezvény bevételét az SOS Autism alapítvány számára ajánlották fel, amelynek elsődleges célja, hogy a kevésbé módos szülők gyermekei is megfelelő terápiához juthassanak, visszaadva a reményt a szegény családok számára is.

Édesanyám mindig arra tanított, hogy nyújtsak segítő kezet a rászorulóknak, mert egy segítő kéz hozza majd a többit. Így természetesen örömmel ajánlottam fel segítségemet és támogatásomat a Szociáldemokrata Nőklub számára a rendezvény megvalósításához.

Az autizmus ma minden századik gyermeket, így közvetve minden századik családot érinti Európában. Ez hatalmas szám: az Európai Unión belül 3,3 millió ember – köztük számos gyermek – küzd ezzel az egyelőre gyógyíthatatlan betegséggel.

Európai parlamenti képviselőként büszke vagyok arra, hogy ma Európában számos olyan szervezet van, amely küldetésének az autista gyermekek segítését tekinti. Ezek közül az egyik legnagyobb az Autism Europe nevű szervezet - amelynek jelenlegi elnöke egy magyar nőtársam, Szilvásy Zsuzsanna – szeptemberben tartott egy nemzetközi kongresszust Budapesten. Zsuzsanna itt elmondta, hogy az EU-n belül számos olyan kezdeményezés létezik, amely igyekszik megkönnyíteni az autista emberek mindennapjait. Dániában például olyan munkaközvetítő intézmények jönnek létre, amelyek az autisták „teljes értékű” munkaerőként való elhelyezkedését segítik. Ez a kezdeményezés azon a felismerésen alapul, hogy az autisták rengeteg munkakörben megállják a helyüket, sőt, egyes szakmában sokkal ügyesebbek, mint mások.

Az ASD betegségekkel – amelyek csoportjába az autizmus is tartozik – évenkénti közegészségügyi jelentésében az Európai Bizottság is kiemelten foglalkozik. Emellett a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt az Európai Unió is ratifikálta. Ez egyértelműen jelzi: az EU kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen azért, hogy a polgárai a lehető legteljesebb életet élhessék, és polgári, politikai, szociális valamint gazdasági jogait mindenki érvényesíthesse.

Bár hiszem, hogy a szeretet a legértékállóbb valuta, a segítség csak megfelelő anyagi források mellett lehet hatékony. A létfontosságú terápiás kezelések ugyanis e betegség esetében is komoly költségekkel járnak, miközben a családoknak még akkor is óriási megpróbáltatást jelent a betegség, ha a a források rendelkezésre állnak. Éppen ezért remélem, hogy Bihar megyei Szociáldemokrata Nőklub nagyváradi rendezvénye és más hasonló rendezvények révén minél több gyermek számára megteremtődhetnek a terápia feltételei, és a kicsik teljes életet élő felnőttekké válhatnak.

Női kvótát vezet be az Európai Központi Bank, de a fejlett világ nagy része még mindig a múltban él

Az európai és észak-amerikai jegybankok vezetőtestülteiben az 1970-es években jelentek meg az első női tagok, a számuk azonban azóta is alacsony maradt. A The Economist hetilap minapi cikkében hivatkozott statisztikai adatok szemléletesen mutatják be a problémát:

A diagram forrása: The Economist, 2013. augusztus 31.

Jól látszik, hogy ezen a területen a nemek közötti esélyegyenlőség nemcsak, hogy nem érvényesül, de még javuló tendencia sem figyelhető meg. Így a jogi eszközökkel való beavatkozás nélkül évtizedek múlva sem érhetjük el a nők valós, teljes népességen belüli arányát a jegybankok vezetőtestületeiben.

A jegybankok szakpolitikai bizottságaiba, amelyek az alapkamatok meghatározásával illetve a bankrendszer felügyeletével foglalkoznak, elsőként az 1970-es években választottak meg női tagokat. A kezdeti alacsony arányuk azonban az azóta eltelt közel öt évtizedben sem növekedett számottevően, és Svájcban például még sohasem kaphatott nő szerepet a monetárispolitikai döntések meghozatalában.

Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában 15 év alatt mindössze két nő fordult meg, és 2010 óta kizárólag férfiak vesznek részt a testület munkájában, mióta az Ausztria által delegált Gertrude Tumpel-Gugerell távozott a testületből. Tavaly októberben az EKB Igazgatósága új tagjának megválasztásakor hetekre elakadt a folyamat, mivel az Európai Parlament elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy újabb férfi megválasztásával a diszkriminatív helyzet továbbra is fennmaradjon.

Az Európai Parlament határozott fellépése megtette a hatását. A napokban jelentette be az EKB, hogy a 2019-ig a nők arányát a felsővezetésben 14-ről 28 százalékra, a középvezetők között pedig 17 százalékról 35 százalékra fogják megemelni. A léptéken lehet vitatkozni, ugyanakkor úgy látom, hogy a döntéssel az Európai Unió egyik alapintézménye fontos lépést tett a jól képzett nők munkaerőpiaci helyzetének javítása, és az igazságtalan helyzet felszámolása felé. A döntés különösen jó időpontban született: egyrészt, mert most zajlik a vita egy egész Európára kiterjedő nőikvóta-szabályozás bevezetéséről, másfelől pedig mert az EKB - a bankunió kialakítása miatti megnövekedett feladatkörei miatt - jelentős bővülés elé néz a közeljövőben.

Követendő példát az Európai Unión kívül is találhatunk: Norvégiában 40 százalékos női kvóta van érvényben, de 2002 és 2011 között a tagok felét adták nők, míg az amerikai Fedben 11 férfire jut 6 nő. Sajnos azonban még a gazdaságilag fejlett országok között is csak kivételnek számítanak ezek a példák, és a nyugati országok többsége, amelyek más esetekben szeretik kioktatni a világ többi részét, ebben a kérdésben maguk is a múltban élnek. 

Új francia törvény a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására

A francia kormány elmúlt heti ülésén Najat Vallaud-Belkacem esélyegyenlőségi miniszter egy új esélyegyenlőségi jogszabály tervezetét mutatta be, amelyet ősszel tárgyal meg a parlament. A tervezett jogszabály célja, hogy az élet minden területén előmozdítsa a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesülését. A tervezett jogi keret három alapelvre épül:

1. Biztosítani a már hatályos előírások érvényre juttatását és alkalmazását, különös tekintettel a munkaerőpiacra és a nők politikai részvételére.
2. Annak érdekében, hogy a társadalom mélyén gyökerező egyenlőtlenségek is megszűnjenek, tovább kell lépni a meglévő előírásokon, és további területekre is ki kell terjeszteni a nők helyzetét javítani hivatott intézkedéseket. 
3. Minél több az esélyegyenlőséget segítő új eszközt és programot kipróbálni, majd a sikeresnek bizonyulókat törvénybe foglalni.

A francia kormány javaslatát rendkívül ambiciózusnak tartom. Fontos, hogy - szemben a konzervatívok megközelítésével - folyamatosan a politikai napirenden legyen a nők helyzete, és így a válságot ne használhassák fel ürügyként arra, hogy az esélyegyenlőség ügyét háttérbe szoríthassák.

Úgy gondolom, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása és a nők helyzetének javítása kulcsfontosságú lesz a 2014-es európai parlamenti választás során is. Ezt a legjobban talán éppen François Hollande franciaországi választási sikere igazolja.

A francia kormány döntése jól mutatja a nők helyzetének javítása iránti elkötelezettségüket. Világosan jelzi, hogy Franciaország belátta: ahhoz, hogy kivezessük Európát a válságból, nem kevesebb, hanem több esélyegyenlőségre van szükség!

Kik a következők?

Szombat késő délután a Budapest Pride Felvonulásról hazafelé tartó Derdák Tibort, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatóját és két társát mintegy harminc gárdista, bakancsot viselő neonáci támadta meg „buzik, cigányok” üvöltözése közben. Az áldozatokat nemcsak szóban inzultálták, de ütötték, rugdosták.

Ez 2013 Magyarországa. Kik a következők? Kiknek kell szenvedni holnap? Ma a melegeket és támogatóikat támadják, holnap leköpik a romákat, vagy éppen békésen sétáló férfiakat, mert a nácik úgy gondolják, hogy azok ott zsidók. Aztán következő héten jönnek a mozgássérültek, utána a nők, végül a gyerekek kapnak egy pofont az arcukra?

Ezek a magukból kivetkőzött emberek terroristák. Felkészültek a szombati rendezvényre. Szétszéledve, kisebb hordákba járták a belváros utcáit és keresték, kikbe lehet belekötni. Mindegy volt, hogy védtelen járókelő az illető, a Pride egyik önkéntese, turista, vagy meleg unokáját támogató nagyszülő. Egy céljuk volt: a védtelen áldozatokra vadászás.

Baloldali, progresszív értékeket valló politikusként örömmel olvastam, láttam, hogy minden korábbinál többen vettek részt az idei Budapest Pride Felvonuláson – a kordonon belül. A kordonon kívül viszont annál kevesebben. A rendőrségnek intő jel, ami a rendezvény után Derdák Tiborékkal történt. Az ellentüntetők taktikája ugyanis megváltozott. Olyanok, mint a focihuligánok. Keresik a másik tábor tagjait, hogy aztán megalázhassák, bánthassák őket.

A rendőrség első reakciója az elzárkózás volt, nem úgy történt az eset, nem igazolható teljesen biztosan ki követte el. De az EMMI-nek Balogh Zoltán vezetésével más volt a reakciója. Lehet, hogy amikor rádöbbentek, hogy nem ismeretlen embereket vertek meg, azonnal megváltozott a kommunikáció.

Bízom benne, hogy jövőre már senkit nem fog atrocitás érni, mert kiáll a tolerancia, az elfogadás és a sokszínű társadalom értékei mellett. Bízom benne, hogy hamarosan eljönnek azok az évek, amikor a rendőrök minálunk is már csak azért jönnek a Felvonulásra, hogy a menetet kísérjék és nem azért, hogy fröcsögő, agresszív emberektől kelljen megfékezniük a békés, vidám ünneplőket.

Egyenlő munkáért egyenlő bért: mit szeretnénk elérni?

Az előző bejegyzésben nagyvonalakban bemutattam az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének a nemek közötti fizetésbeli különbségek megszüntetéséért indított kampányát. Most szeretném a kampányunk három fő célkitűzését egy kicsit részletesebben bemutatni.

1. célkitűzés: A bérolló csökkentését ellenőrző rendszer felállítása, amely felügyelné, hogy a fizetéskülönbségek átlagos mértéke minden tagállamban és valamennyi korcsoportban évi két százalékkal csökkenjen

Annak érdekében, hogy az évi két százalékos csökkenés megvalósuljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a tagállamok szigorú diszkrimináció-ellenes szabályokkal gátolják meg, hogy ugyanazért a munkáért egy munkáltató kevesebbet fizessen a női alkalmazottaknak.

A bérolló jelensége ugyanakkor nem csak a fizetéskülönbségekre utal: egyenes következménye a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy az alacsonyabb presztízsű munkaköröket (takarítás, gondozás stb.) jellemzően nők töltik be, miközben a vezetői pozícióban szinte kizárólag férfiakkal találkozhatunk.

Emellett a gyermekgondozás is rendszerint nagyobb terhet ró a nőkre, és nagymértékben akadályozza a munkahelyi előmenetelüket.

Ezen problémák kezelése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megtörik a nemi szegregációt és segítik a munka és családi élet összeegyeztetését.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyenlő bérezés elvének érvényesülését nagyban előmozdítja a fizetések átláthatósága is, azaz, ha a munkavállalókat nem pusztán az egyéni megállapodások alapján részesítik fizetésemelésben, hanem mindenki által ismert, objektív kritériumokat is figyelembe vesznek. Ennek egyik eszköze a bértábla lehet.

2. célkitűzés: Az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes előírások átültetésének szigorúbb ellenőrzése és számonkérése

Mint látható, a bérolló kialakulásának okai sokrétűek, így annak felszámolása is összetett feladat. A nyílt diszkrimináció tilalma mellett a tagállamok sok más, “puha” intézkedéssel segíthetik a célkitűzés elérését, azonban fontos a számonkérhetőség, és az, hogy szükség esetén, utolsó lépésként szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.

3. célkitűzés: A 2014-ben felálló Európai Bizottságban önálló biztos felügyelje az esélyegyenlőségi szakterületet

Csak ez garantálhatja, hogy az uniós intézmények napirendjén az esélyegyenlőség kiemelt szerephez jusson. Ezt Franciaország közelmúltbeli példája is alátámasztja, ahol Francois Hollande elnök külön nőjogi minisztert nevezett ki, melynek köszönhetően fontos előrelépést sikerült elérni pl. a nők gazdasági függetlenségének biztosításában, vagy a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

A jelenlegi Európai Bizottságban egyébként az esélyegyenlőségi szakterület az állampolgári jogokkal és igazságüggyel foglalkozó biztos portfóliójához tartozik, és gyakran szembesülünk azzal, hogy az esélyegyenlőséget elhanyagolják ebben a struktúrában.

A kampányt figyelemfelhívó tevékenységgel kezdjük, melynek részeként több nemzetközi rendezvényre kerül majd sor. Létre fogunk hozni egy honlapot is, ahol a fejlemények és eredmények bemutatása mellett megoszthatjuk a legjobb tagállami gyakorlatokat is. Ezek átvételében természetesen kiemelten számítunk az ESZP tagpártjaira is. Emellett a jövő évi európai parlamenti választások is sorsdöntőek lesznek a célkitűzéseink teljesítése tekintetében. Fontos, hogy egy olyan Európai Parlament és Európai Bizottság kezdje meg a munkáját 2014-ben, amely elkötelezett a nők helyzetének javításában és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatásában. Itt az idő!