Néhány gondolat az európai választási rendszer reformjáról

Az európai parlamenti képviselőséggel járó feladataim közül a legszívesebben azokkal foglalkozom, amelyek több szakterületemet is érintik. Egy ilyen ügy az európai választási rendszerről szóló jelentés, amelyet most tárgyal az EP alkotmányügyi szakbizottsága. Ugyan ez látszólag egy jogi kérdés, nőjogi szempontból is számos lehetőségek rejlik benne.

1979 óta az európai parlamenti képviselőket közvetlen választás útján szavazzák meg az európai polgárok. Az elmúlt több mint harminc év során a Parlament szerepe és jogköre egyre bővült, és ennek köszönhetően az európai választópolgárok szerepe és felelőssége is nagyobb lett. Az európai parlamenti választások részvételi aránya azonban ciklusról ciklusra egyre csökken. Fontos, hogy az emberek érezzék annak a súlyát, hogy eldönthetik, ki képviselje érdekeiket az Európai Unióban.

Ami az alkotmányügyeket illeti, brit liberális képviselőtársam, Andrew Duff már tapasztalt „régi motoros". Az alkotmányügyi bizottság tagjaként az 1976-os választási törvénynek módosítására nyújtott be egy jelentést, amely egyszerre hivatott egységesíteni a teljes európai parlamenti választási rendszert és közelebb hozni az uniós állampolgárokhoz magát az Európai Uniót. Jelentésében sok más reform mellett kezdeményezi az ún. félig nyitott listás rendszerek bevezetését, ahol a választók nem csak pártok, hanem a pártok színeiben induló személyek mellett is letehetik voksukat. Másik iránymutató javaslata egy egységes európai választókörzet létrehozása, és egy Európai Unió által kinevezett választási hatóság terve is szerepel a dokumentumban.

Az intézkedések segítségével elindulhat végre egy folyamat, amely valóban európai dimenzióba helyezné a rendszert.

Az alkotmányügyi bizottságbeli alelnökségem mellett azonban nem feledkezhetek meg másik kiemelt szakterületemről, a női esélyegyenlőségről sem. Éppen ezért nyújtottam be néhány olyan módosító indítványt, amelyekben javaslatot teszek arra, hogy a tagállamok kvótát állapítsanak meg a női jelöltekre. Emellett felvetettem, hogy a közös uniós szavazókörzetet illetően a jelöltek a tagállamok minimum egyharmadából érkezzenek A szereplés persze még nem elég, ezért a nők megfelelő aránya mellett a listán elfoglalt pozíciójuk is legalább olyan fontos szempont.

Ezek a módosítások jól illeszkednek a nők politikai részvételének növelésére irányuló törekvésünkbe, amely alapjaiban határozza meg a nőjogi és esélyegyenlőségi tárgyú jogalkotást a másik bizottságomban.

Úgy gondolom, hogy általam javasoltak szerint módosított jelentésben valós lehetőség rejlik: általuk bevonhatjuk a női szempontokat az európai választási rendszer újraformálásába.