Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottsága eheti ülésén az általam készített, a nemek közötti esélyegyenlőség elvének érvényesüléséről szóló jelentésen kívül, megvitatott egy másik fontos és aktuális jelentést, amelynek elkészítésében a szocialista-demokrata frakció árnyék-jelentéstevőjeként veszek rész.
Elisabeth Morin Chartier francia néppárti képviselőtársam a nők és a gazdasági válság témájában készített jelentése olyan témát dolgoz fel, amelyről gyakran beszélünk az EP-ben, de a Parlamenten kívül is.
A válságnak nemcsak a gazdaságban, a munkaerő-piacon, a pénzpiacokon vagy a szociális ellátásban vannak következményei, hanem a nemek közötti esélyegyenlőségben is. Ezért elengedhetetlennek tartottuk, hogy a válság hatását a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai szerint vizsgáljuk. Ez alapja lehet a megfelelő szakpolitikai döntések meghozatalának.
A témát azért is kiemelt fontosságúnak tartom, mert csak megfelelő adatok birtokában tudunk megoldást találni a „csendes válság” problémájára. Azaz arra a jelenségre, hogy a nőket válság jobban sújtja a férfiaknál, mert a legkiszolgáltatottabb csoportokban felülreprezentáltak – például az alacsony jövedelműek, a kisnyugdíjasok, vagy az egyedülálló szülők körében. Természetesen a válság nem egyedüli okozója ennek a problémának, de jelentősen felnagyította a meglévő egyenlőtlenségeket: a nemek közötti fizetés- és nyugdíjkülönbségeket, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének gondját, nők túlsúlyát az alacsony presztízsű szakmákban – és még sokáig folytathatnánk a sort...
A megalapozott, hatékony intézkedések kialakításához mindenekelőtt megbízható és részletes adatokra lenne szükségünk a megszorító intézkedések nemekre gyakorolt hatásáról, hiszen pontosan ismernünk kell a válság következményeit.
Természetesen vannak olyan intézkedések, amelyeknek pozitív hatását már most előre tudjuk vetíteni. Ilyen az esélyegyenlőségi szemlélet alkalmazása valamennyi szakpolitikában, a szakmai továbbképzés szerepe, az Európai Szociális Alap felhasználhatóságának bővítése, valamint a női vállalkozók ösztönzése – különös tekintettel a zöld gazdaságra.
A gazdasági életbe újból bekapcsolódó nők révén, nemcsak a saját családjuk bevétele fog emelkedni, de a fogyasztás növekedésével, hozzájárulnak a gazdaság fellendüléséhez is. Ezért a válság által leginkább sújtott, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoporton segíteni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem gazdasági szükségszerűség is Európa számára.
Az elmúlt héten részt vettem annak az új adatbázisnak az elindításán, amely már most 8000 olyan magasan kvalifikált nő nevét tartalmazza, akik alkalmasak tagnak az európai nagyvállalatok vezető testületeibe.
Szigorú, az európai nagyvállalatok által megszabott feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik bekerülnek ebbe az adatbázisba.
A kezdeményezést rendkívül jó ötletnek tartom, mivel korábban már az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is tett hasonló kezdeményezést. Ahogyan azt korábban már többször kifejtettem, a nemi kvóták jelentik a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást a nők arányának növelésére a gazdasági döntéshozatalban. A kvóta azonban önmagában nem csodaszer, ezért azt további kiegészítő intézkedéseknek kell követniük, amelyek segítik a cégeket az igazságos és kiegyenlített nemi arányok elérésében.
Éppen ezért ez és az ehhez hasonló adatbázisok hasznos eszközök lesznek a cégek számára a kompetens női munkaerő kiválasztásához. Norvégiában, amely az elsők között, 2005-ben fogadott el kötelező erejű kvótaszabályozást, három online adatbázis is működik, nagyban hozzájárulva a női vezetők arányának növekedéséhez.
A diplomát szerzők hatvan százalékát kitevő nők tudásuk, képességük és tehetségük alapján sikeresen helyt tudnak állni a férfiakkal folytatott versenyben. Ez az adatbázis egyenlő kiindulási feltételekt és nagyobb átláthatóságot biztosít számukra.
A 8000-es kezdeti létszám kétségkívül igen figyelemreméltó, ugyanakkor ennek a számnak tovább kell emelkednie. Fontos, hogy a kezdeményezés befogadó maradjon, nyitva álljon az üzleti iskolákat elvégzőknek, de azoknak is, akik saját vállalkozásukat irányítva tettek szert értékes tapasztalatokra. Nekünk itt a progresszív oldalon minden európai nő érdekét szem előtt kell tartanunk, és küzdenünk kell az esélyegyenlőségért - nemcsak a nemek között, de a nők között is!
A szociálpolitika olyan terület, ahol a tagállamok meglehetősen szűk hatásköröket ruháztak az Európai Unióra. Éppen ezért, itt kiemelt szerep jut a nemzeti szintű intézkedéseknek, mert egy-egy tagállam legjobb gyakorlata könnyen követendő példává válhat az EU más tagállamai számára.
A francia szocialisták májusi választási győzelmében fontos szerepet játszott, hogy a kampányuk során az esélyegyenlőségi kérdések végig kiemelt helyen szerepeltek. Nagy örömmel látom, hogy az új francia kormány valóban kiemelten kezeli a területet, és bár még csak fél év telt el Francois Hollande hivatalba lépése óta, már most több fontos intézkedést sikerült megvalósítaniuk.
Az elmúlt hetekben Najat Vallaud-Belkacem nőjogi miniszter több olyan intézkedést jelentett be, amelyek a munka és a családi élet összeegyeztetését, a bérolló csökkentését valamint a nők elleni erőszak és a nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgálják.
A nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgáló komplex intézkedéscsomag az iskolai nevelést, a médiát és a munkaerő-piacot is érinti. Kísérleti jelleggel, néhány iskolai kerületben az ötödik osztálytól kezdve, gyerekeknek szóló figyelemfelhívó és tájékoztató programokat indítanak. A cél az, hogy az esélyegyenlőség fontosságát már a középiskola előtt tudatosítsák a gyerekekben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az esélyegyenlőségi szemlélet az oktatás minden szintjén megjelenjen, ugyanakkor az oktatásban részt nem vevőkre is gondolni kell. Éppen ezért helyes törekvés, hogy a médiában megjelenő nőképen is változtatni szeretnének. A tervezett szabályozás szerint, a reklámokat felügyelő testület felértékelné azokat a hirdetéseket, amelyek nem a sztereotíp nőképet közvetítenék. Ezeket a törekvéseket szolgálná a női sportok népszerűsítése is a közszolgálati tv-csatornákon.
A nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló intézkedések közül ezidáig a nemek közötti fizetésbeli különbségek fokozott figyelemmel kíséréséről, a szülési szabadság időtartamának növeléséről, és a három éven aluli gyermekeknek biztosított ellátások javításáról született döntés.
Novemberben globális cselekvési tervet indítottak a nők elleni erőszak áldozatainak megsegítése érdekében, és újjáélesztették a témával foglalkozó minisztérium-közi együttműködési bizottságot is, amelynek 12 év óta ez volt az első ülése. A néhány hete bejelentett globális cselekvési terv fontos intézkedéseket tartalmaz a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében. Központi telefonvonalat állítanak fel, ahol az áldozatok jelentkezését várják. Emellett több mint ötezer menedékházból álló rendszert építenek ki, amelynek harmadát kifejezetten azoknak a nőknek fogják fenntartani, akiknek el kellett menekülniük otthonukból. Kiemelt helyen szerepel közvélemény tájékoztatása is: 2013-ban figyelemfelhívó kampányokat indítanak, valamint javítják az áldozatok és az őket ellátó közalkalmazottak (rendőrök, orvosok, nővérek stb.) tájékoztatását is. A jövőben fokozottabb figyelmet fordítanak arra is, hogy a rendőrségi panaszok valóban eljussanak a megfelelő igazságügyi szervhez.
Bízom benne, hogy a franciaországi intézkedések követendő például fognak szolgálni más európai országok számára is.
Az elmúlt hónapokban már többször beszámoltam a „Te jövőd az én jövőm” elnevezésű kampányunkról, amellyel az Európai Szocialisták Pártja a munkanélküli fiatalok aggasztó helyzetére igyekezett ráirányítani a figyelmet. A probléma napirenden tartása mellett, olyan, sikeres nemzetközi példák által alátámasztott intézkedésekre is javaslatot tettünk, amelyek európai szintű végrehajtása számottevően javítaná a fiatalok elhelyezkedési esélyeit. A kampány középpontjába az Európai Ifjúsági Garancia bevezetését helyeztük, mert véleményünk szerint, ez jelentené a leghatékonyabb megoldást az európai munkanélküli fiatalok, és egyben az Európai Unió számára. A téma fontosságát az Európai Unió állam- és kormányfői is elismerték a júniusi uniós csúcstalálkozón, a héten pedig újabb fontos előrelépés történt az ügyben: Andor László, a foglalkoztatás-politikáért felelős európai biztos szerdán bejelentette, hogy az Európai Bizottság lépéseket tesz az ifjúsági garancia bevezetése érdekében.
Mi az Európai Ifjúsági Garancia?
Az Európai Ifjúsági Garancia minden olyan, 18 és 25 év közötti fiatal számára munkát vagy továbbképzési lehetőséget biztosítana, aki legalább négy hónapja befejezte tanulmányait, és nem talál munkát, vagy elvesztette korábbi állását. Ez egy fiatalokon alapuló új társadalmi szerződés, amelynek létrehozásához csupán 20 milliárd euró fel nem használt uniós forrásra lenne szükség. Mindenki számára jobban megérné ez a garancia alap, mint az az évi 150 milliárd eurós kiadás, amibe a fiatal munkanélküliek kerülnek a nemzeti költségvetéseknek.
Az ifjúsági garanciát elsőként az osztrák szociáldemokrata kormány vezette be, majd a sikeres koncepciót luxemburgi, osztrák, spanyol, portugál és német baloldali pártok is átvették.
Miért kell cselekednie az EU-nak?
A munkanélküliség az európai fiatalok körében átlagosan kétszer akkora, mint a teljes népességen belül. Egyes tagállamokban különösen rossz a helyzet: Olaszországban 35 százalékos, Spanyolországban és Görögországban pedig az 50 százalékot is meghaladja a fiatalok munkanélküliségi mutatója. Egy egész generáció sorsa forog kockán. Ők jelenleg nem tudnak belépni a munkaerő-piacra, és így nem képesek hozzákezdeni életük megalapozásához, és részt vállalni a közös társadalmi kötelezettségekből.
Mire tett javaslatot az Európai Bizottság?
A foglalkoztatáspolitikát illetően a tagállamok csak szűk hatáskört ruháztak az Európai Unióra, amely így csak korlátozott keretek között cselekedhet. A szerdán bemutatott javaslat ezért nem kötelezi a tagállamokat, csak ajánlja számukra, hogy vezessék be az ifjúsági garanciát, amely így biztosítaná, hogy a tanulmányok befejezését vagy a munkanélkülivé válást követő négy hónapon belül, minden 25 éven aluli fiatal kapjon színvonalas állásajánlatot, továbbtanulási, vagy részvételi lehetőséget gyakorlati képzésben, esetleg gyakornoki programban. Ehhez az Európai Unió biztosítana forrásokat az Európai Szociális Alapból, de ne feledjük el azt sem, hogy az így felmerülő költségek (21 millárd euró) még mindig eltörpülnek a munkanélküli fiatalok számára biztosított szociális támogatások, illetve a kieső állami bevételek mellett (153 milliárd euró).
Az ifjúsági garancia mellett, a Bizottság célul tűzte ki a szakmai gyakorlatok színvonalának és körülményeinek fejlesztését is. Sok fiatal szakmai gyakorlat révén szerzi meg első munkatapasztalatait. A becslések szerint, az európai vállalatok közel 10 milló gyakornoki helyet kínálnak, míg a középfokú oktatásban tanulók 40 százaléka vesz részt gyakorlati képzést nyújtó képzési programban. A munkakörülményeket és a gyakorlat eredményességét illetően azonban Európa-szerte tapasztalhatóak problémák. Az ezzel kapcsolatos európai előírásokat egy most indított nyilvános konzultáció eredményei alapján fogja kidolgozni az Európai Bizottság.
Hogyan tovább?
A következő hetek döntő fontosságúak lesznek az ifjúsági garancia megvalósításában. Bízunk benne, hogy a jövő héten összeülő Európai Tanácsban az állam- és kormányfők egyöntetűen támogatni fogják az Európai Szociális Alap forrásainak rendelkezésre bocsátását. Ezt követően, az egyes tagállamokon lesz a sor, hogy minél előbb végrehajtsák az uniós ajánlást, és elindítsák a saját garanciaprogramjukat.
Fontosnak tartjuk, hogy a fiataloknak olyan lehetőségeket biztosítsunk, amelyek valódi problémákra adnak hatékony választ. Az érintetteknek tisztában kell lenniük az előttük nyitva álló lehetőségekkel. Csak így érhető el, hogy minél nagyobb számban élni tudjanak vele. Ennek érdekében az ESZP politikusai rendszeresen találkoznak az egyes tagállamok fiataljaival. Én legutóbb, ezen a hétfőn, találkoztam, a Spanyol Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezetének képviselőivel, akik átadták a fiatalok oktatási, képzési és munkalehetőségeinek bővítését sürgető petíciójukat. Ezt a petíciót én is aláírtam. Ugyanakkor az Európai Parlament tagjaként is mindent meg fogok tenni a fiatalok helyzetének javítását szolgáló megoldások kidolgozásáért. Ezekben a hetekben keményen kell küzdenünk az oktatás fejlesztését vagy a növekedés beindítását szolgáló befektetésekért. De megéri, mert a fiataloknak – is – tudniuk kell: nem fogjuk őket magukra hagyni!
Szerdán Brüsszelben egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol arra kerestük a választ, hogy mi a helyes megközelítés az európai intézmények számára a női vezetők arányának növelése érdekében.
Mindenekelőtt köszönetet mondtam a jelen lévő Viviane Redingnek, az esélyegyenlőségi portfólióért felelős európai bizosnak, hogy az Európai Bizottság végül benyújtotta az uniós szintű szabályozásról szóló tervezetet. Tette ezt annak ellenére, hogy a tagállamok egy csoportja, sőt még a biztosi testületen belül egyes kollégái is hevesen ellenezték a javaslatot.
Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már hosszú ideje követeli az európai szintű szabályozást, mivel csak így tartjuk növelhetőnek a nők arányát a gazdasági döntéshozatalban. A teljesség kedvéért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európai Bizottság kezdetben nem a kötelező erejű jogszabályban látta a megoldást: Reding biztos asszony tavaly arra próbálta rávenni az európai vállalatokat, hogy önként emeljék a nők létszámát vezetőtestületeikben. A felkérésnek mindössze 24 vállalat tett eleget. Ez világosan mutatja, hogy az önszabályozás kudarcot vallott. Az irányelv-tervezet beterjesztése mérföldkő a nemek közötti esélyegyenlőség terén, mert így a férfiak és a nők arányos képviseletének ügye az EU napirendjére került.
A november 14-én bemutatott irányelv-tervezet ugyanakkor nem kellően ambiciózus. Az ESZP Nőszervezetének elnökeként és európai parlamenti képviselőként ezért most azon dolgozom, hogy támogatókat szerezzek olyan módosító indítványokhoz, amelyekkel alapvető változtatásokat eszközölhetünk az együttdöntési eljárás során.
Az irányelv tervezetének Bizottság által elkészített szövege a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza, amely azt bizonyítja: a biztosi testület nincs meggyőződve arról, hogy az európai szintű megközelítés a leghatékonyabb. Nagyobb problémának tartom azonban, hogy az irányelv nem ír elő szankciókat, csupán egy - hangsúlyozottan nem teljes - felsorolást tartalmaz, és a tagállamokra bízza a döntést. A javaslat csupán annyit írna elő a tagállamok számára, hogy a szankcióknak eredményesnek, arányosnak és elrettentő hatásúnak kell lenniük. Ennél tovább kell mennünk! A szankciókat is európai szinten kell meghatározni, mert csak így biztosíthatjuk, hogy az irányelv valamennyi tagállamban kellő mértékben előmozdítsa a nők részvételét a gazdasági döntéshozatalban.
A javaslat további hiányosságának tartom, hogy csak a nem végrehajtó jellegű testületekben (pl. felügyelő bizottságokban) javasolja a kvóta bevezetését. A végrehajtó testületek esetében továbbra is az önszabályozásban látja a megoldást. Nem tartom helyénvalónak, hogy ebben a kérdésben a tulajdonosok döntési szabadságát helyezik előtérbe, hiszen a népesség 50 és a diplomások 60 százalékát kitevő nőknek joguk van ahhoz, hogy egyenlően vegyenek részt a döntéshozatalban. A gazdasági tevékenység folytatásához való jog nem jelenthet egyet a népesség felének kizárásával. Márpedig most sajnos erről van szó, ezért a jogalkotók felelőssége, hogy ezt az igazságtalan helyzetet kiküszöböljék.
A vita során kiemeltem azt a rendelkezést is, amely a kis- és közepes vállalkozásokat kivonta az irányelv hatálya alól, még akkor is, ha a cégeket egyébként jegyzik a tőzsdén. Így az irányelv csak 5000 vállalatra vonatkozna, amely elenyésző az európai cégek számához viszonyítva. Ezért fontosnak tartom, hogy az irányelv hatályát kibővítsük az ötven főnél többet foglalkoztató cégekre.
Hasonlóan hibás döntésnek tartom az irányelv tervezett időbeli hatályát: a Bizottság javaslata szerint a jogszabály csak 2028. december 31-ig maradna hatályban. Ez hibás megközelítést sugall, mert az esélyegyenlőséget soha sem vehetjük magától értetődőnek! Bármikor, bármelyik tagállamban kialakulhat olyan helyzet, amikor a már kivívott jogok kerülnek veszélybe. Erre sajnos Magyarország nagyon jó példa volt az elmúlt két és fél évben...
Nem hiszem, hogy a kvóta csodaszer lenne, amelyben önmagában képes minden esélyegyenlőségi probléma megoldására. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy más intézkedésekkel együtt hatékonyan hozzájárulhat egy igazságosabb társadalom felépítéséhez.
Az európai választási rendszer reformja régóta napirenden van, és már ezen a blogon is beszámoltam az alkotmányügyi bizottságban elhangzott, legérdekesebb javasolt újításokról. Novemberben a téma a plenáris ülésen is napirendre került, ahol egy határozatot fogadtunk el a következő, 2014-ben esedékes választás lebonyolításáról.
A legszembeötlőbb változtatás, hogy a szavazásra június helyett már májusban sor kerülne, így az új összetételű Európai Bizottság is hamarabb hivatalba léphetne, és az EP az augusztusi szünet előtt szavazhatna az új bizottsági elnökről. Legutóbb, a 2009 nyarán megtartott választásokat követően, csak 2010 elején tudott az új Bizottság munkához látni.
Az Európai Parlament célja, hogy az európai szintű pártcsaládok már a választás előtt megnevezzék jelöltjüket az Európai Bizottság élére. A jelenlegi előírások szerint, a bizottsági elnök személyéről a választást követően kell dönteni – az EP-választás eredményének figyelembe vételével. Ha a választók a döntésüket a lehetséges jelöltek ismeretében hozhatnák meg, az új Európai Bizottság sokkal nagyobb demokratikus legitimitással rendelkezne. A választók előtt még nyilvánvalóbbá válna, hogy döntésüknek súlya van, így várhatóan a választási részvétel is növekedne. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi, európai szocialisták, már tavaly elhatároztuk, hogy az európai baloldali pártok által demokratikusan megválasztott jelölttel indulunk el a 2014-es választáson.
Javaslataink nemcsak a Bizottság elnökére, hanem a többi 27 európai biztosra is vonatkoznának: szeretnénk, ha minél nagyobb számban a megválasztott EP-képviselők közül kerülnének ki, tovább növelve az unió kormányának demokratikus legitimitását. Örömömre szolgál, hogy a javaslat a nemek közötti esélyegyenlőségre is figyelmet fordít: javasolja, hogy minden tagállam egy női és egy férfi jelöltet nevezzen meg a Bizottságba.
Természetesen a progresszív európai parlamenti erők többet szeretnének a fenti javaslatban foglaltaknál. Kampányt indítottunk azért, hogy 2014-es EP-választásokra a pártlistákat úgy állítsák össze, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség biztosított legyen. A paritást ezt követően nemzeti szintre is ki szeretnénk terjeszteni.
Bízom benne, hogy a következő hónapokban sikerül megvalósítani ezeket az elképzeléseket, amelynek eredményeként 2014-ben egy olyan európai törvényhozás jön majd létre, amelyben teljes körűen érvényesül a nemek közötti esélyegyenlőség. A nemek arányos képviselete a döntéshozatalban erős hozzáadott értéket jelent – az intézményeknek és a társadalomnak egyaránt. Továbbá, a nemek közötti egyensúly az Európai Unió alapvető értéke, így az európai intézményeknek példát kell mutatniuk ennek elérésében.
2013 első felében az Ír Köztársaság tölti be az Európai Tanács elnöki pozícióját. Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának november 5. és 6. között Dublinban tartózkodó delegációja az aktuális kérdésekről tanácskozott szervezettel és hatósággal. A delegáció vezetőjeként és az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezetének elnökeként, az Ír Munkáspárt Nőtagozatának (IRM) vezetőségével is találkoztam.
A jó hangulatú beszélgetésen részt vett Sinead Ahern, az IRM elnöke, Angela Timlin, a szervezet főtitkára és Kirsi Hanafin, a párt Női és Egyenlőségi biztosa is. A hölgyekkel több aktuális, a nőket érintő témát részleteztünk. Ezek közül is kiemelkedik a vállalatok felügyelő bizottságaiban bevezetendő női kvóta, amelyet az Európai Parlament már nagy többséggel megszavazott, november 14-én pedig – Viviane Reding kezdeményezésére – az Európai Bizottság voksol róla.
Hangsúlyoztam: amennyiben a biztosok el is fogadják a javaslatot, nem elégedehetünk meg ennyivel. Ugyanis egyszerűen nem elég bevezetni a felügyelő bizottságokban a női kvótákat. Az általam vezetett Nőszervezet sürgeti a kvóták kötelező jellegű használatát a valódi döntéshozó testületekben is. Számos független kutatás bizonyítja, hogy azokban a cégekben, ahol a vezetőség legalább negyede nő, sokkal sikeresebben vészelték át a gazdasági válság elmúlt éveit. Reményemet fejeztem ki, hogy az ír elnökség is prioritásként fogja kezelni a nők közéleti szerepvállalását, és igyekszik meggyőzni az unió döntéshozóit a feladat fontosságáról.
Beszélgetésünk második felében ismertetettem a vezetőkkel a Nőszervezet legfontosabb célkitűzéseit. Szóba került többek között a nőket ért erőszak elleni küzdelem, a szexuális és reproduktív egészségügyi jogokért folytatott harc, a szexuális kizsákmányolás, a szexuális oktatás, valamint a bevándorlók helyzete is. Örömmel tapasztaltam, hogy a témák komoly érdeklődést váltottak ki nőtársaimból, és ez nagyon hasznos, sokoldalú együttműködés lehetőségét vetíti előre. Az első lehetőség november huszonötödike, a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja lesz, amikor a Nőszervezettel többek között az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak a figyelmét is fel fogjuk hívni az ügy jelentőségére.
Nekem személy szerint is fontos és bizakodást keltő tény, hogy Írország a nemek közötti esélyegyenlőséget illetően már eddig is sok jó és hatékony gyakorlatot vett át. Bízom benne, hogy az ország ki fogja használni az elnökségből fakadó lehetőségeket, és az unió többi tagállamát is buzdítani fogja a szabályozások alkalmazására.
A fenti címmel rendezett nagyszabású konferenciát Európa legnagyobb szakszervezete, az olasz CGIL és a Friedrich Ebert Alapítvány a héten Firenzében. Nagy örömmel mondtam igent a felkérésre, mivel fontosnak tartom, hogy szakszervezeti vezetők, politikusok és akadémikusok közösen találjanak megoldást térségünk legégetőbb problémájára. Csak a közös gondolkodással alakíthatunk ki olyan megoldást, amellyel a fejlődés útjára térhetünk, ugyanakkor nem okoz társadalmi katasztrófát. A válságból való kilábalás radikális változásokat igényel, azonban ez idáig csak akkor került sor radikális lépésekre az európai jobboldali kormányok részéről, ha a munkavállalókra nehezedő terhekről és kötelezettségekről volt szó. Ez nemcsak a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetetleníti el, de a fiatalok egekbe szökő munkanélküliségi mutatóit is ez okozza. E konzervatív gazdaságpolitika hibájának árát az európai polgárok fizetik meg...
A válságból való kilábalás csak a növekedést ösztönző nemzeti és uniós költségvetéssel érhető el. Az egekbe szökő államháztartási hiány leszorítása mellett ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy a válságot a szabályozatlan pénzpiacok okozták. A pénzpiaci felügyeletre és a közös gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós szabályok ezt a hiányosságot - különösen az eurózóna vonatkozásában - mára részben orvosolták, ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni: mindez önmagában csak arra elég, hogy a jövőben elébe menjünk a hasonló válságoknak. A jelenlegi krízis felszámolásához a növekedést és a foglalkoztatottság növelését kell a középpontba állítani. Ezekben a hetekben zajlik a 2013-as európai költségvetés, illetve a 2014 és 2020 közötti uniós pénzügyi keret vitája, ahol a források csökkentésére törekvő - konzervatív többségű - tagállamok hozzáállása sajnos azt mutatja, hogy nem látják be: most éppen minél több befektetésre van szükség nemzeti és európai szinten egyaránt.
A jövőbe való számos befektetési lehetőség közül az egyik legfontosabbnak a fiatalok munkanélküliségének kezelését tartom, amelyre pártom, az Európai Szocialisták Pártja már - a sikeres nemzetközi példák alapján - részletes javaslatokat dolgozott ki. Örömmel látom, hogy ezek közül az állástalan fiataloknak továbbképzési vagy szakmai gyakorlatszerzési lehetőséget biztosító Európai Ifjúsági Garancia bevezetése mellé egyre többen sorakoznak fel, legutóbb például az Európai Unió jövőre hivatalba lépő ír soros elnöksége. A költségvetési egyensúly és a növekedés ösztönzésének összehangolása nem könnyű feladat. De éppen a fiatalok munkanélküliségének problémája mutatja, hogy érdemes befektetni: az 5,5 millió európai állástalan fiatal évente százmilliárd euróba kerül a tagállamoknak, miközben például az Ifjúsági Garanciához 10 milliárd euróra lenne szükség. Ennél sokkal nagyobb összeg marad évente az uniós költségvetésben!
Azt tapasztalom, hogy nemcsak a pénzügyi rendszerben, a gazdaságban vagy a társadalomban dúl a válság: a jövőre vonatkozó elképzelések terén is hiányt szenvedünk. Márpedig jövőkép nélkül nem építhetjük fel azt az Európát sem, amelyben élni szeretnénk, a társadalmat, amelyet jó szívvel hagynánk hátra gyermekeink és unokáink számára. A holnap Európáját.
Európa nemzetállamai önmagukban nem elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a válság következményeinek és megteremtsék a fejlődés feltételeit. Egy erős, ugyanakkor demokratikus és átlátható Európai Unióban kell ezért gondolkodunk, amelyben messzemenőkig érvényesül a szolidaritás elve.
A holnap Európájának egyesítenie kell a versenyképességet a társadalmi igazságossággal, az egyének különbségeit a közösség egységével. Közismert, hogy az Európai Unió fejlődése során a legnagyobb lépéseket válsághelyzetek nyomására tette meg. Ha erre gondolunk, most van a lehető legjobb ideje annak, hogy felvázoljuk a honlap Európáját.
A 2012. október 25-i firenzei “Job and Growth for Europe” konferencián elhangzott előadásom szerkesztett változata.
Hosszú évtizedeken keresztül a mellrák, és alapvetően minden rákdiagnózis egyet jelentett a halálos ítélettel. Ám ez ma már egyáltalán nem igaz. Az orvostudomány fejlődik. A szűrési módszerek tökéletesednek, egyre koraibb fázisban tudják jelezni, ha baj van, sőt, sok esetben már az úgynevezett rákmegelőző állapotok is szűrhetők és kezelhetők.
Mindenesetre az új gyógyszerek, az új műtéti eljárások kidolgozása, tökéletesedése lehetővé teszi a számunkra, hogy a rákos betegségeket mind nagyobb arányban, mind hatékonyabban gyógyítsuk.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szalagokon kívül mást is rózsaszínre akarok festeni, nos, nem erről van szó. A helyzet nem rózsás, és nem is akarom a rákbetegségek veszélyességét bagatellizálni, hiszen alattomos, veszélyes, fájdalmas kórokról van szó, melyek sok ezer embert ragadnak el minden esztendőben.
Ugyanakkor tény, hogy ma már nagymértékben tőlünk függ, hogy mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak! A génekkel nehéz harcolni, tudom, de azért tőlünk is függ, hogy életmódunkkal alapot adunk-e a ráknak, tőlünk függ, hogy elmegyünk-e az esedékes szűrésre.
Különösen igaz ez a mellrákra. A mellrák ugyanis az a betegség, amely az esetek 90%-ban odafigyeléssel és törődéssel gyógyul --- hatna. Igen, jól hallották: minden 100 újonnan diagnosztizált mellrákos betegből nagyjából 90 meggyógyulhatna, ha az elváltozást még időben kiszűrnék és ennek megfelelően kezdenék meg a gyógyítást.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az időben felfedezett mellrák gyakran emlőmegtartó beavatkozással is gyógyítható, ami a későbbi életminőség szempontjából borzasztóan fontos, talán nem kell nőtársaimnak hosszan ecsetelni, hogy miért. A tünetek alapján észlelt betegség általában már előrehaladottabb állapotot takar, így nagyobb eséllyel lehet szükség a mellek eltávolítására, kemoterápiás kezelésre. Természetesen a túlélési esély is csökken, ha későbbi stádiumban történik a diagnózis.
Amikor azt mondom, hogy a betegek 90% gyógyítható lenne, akkor azt mondom, hogy minden esztendőben sok ezer olyan nő élete lenne megmenthető, akik ma belehalnak a mellrákba. Gondoljunk bele, hogy csak Magyarországon minden évben 8000 új mellrákos beteget diagnosztizálnak, és 2500 nő hal meg ebben a betegségben! A mellrák a 35 és 59 év közötti nők között még ma is vezető halálok, és ez az egyik leggyakrabban kialakuló ráktípus.
Hatalmas számok ezek, különösen annak fényében, hogy e nők jó része feleslegesen, mondhatni értelmetlenül hal meg. Jó részüket meg lehetett volna, és meg lehetne menteni az orvostudomány jelenlegi állása szerint.
Azt szokták mondani, hogy két dolog biztos az életben: az adó és a halál. Ezzel nehéz vitatkozni. Mindannyian meghalunk. De nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy egy olyan betegségbe halunk-e bele, amelybe alapvetően nem kellene, vagy mondjuk kilencvenhez közeledve, párnák közt, komolyabb szervi megbetegedés és fájdalmak nélkül.
Én az utóbbira szavazok, és azt hiszem, azok, aki eljöttek a mai sétára, ha másban nem is, hát ebben biztosan egyetértenek velem és a pártommal. A mellrák értelmetlen halálok, ezért az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete évek óta kiemelten kampányol a mellrák ellen, és e kezdeményezéshez természetesen mi, magyar szocialisták csatlakoztunk.
Ma Magyarországon minden veszélyeztetett nő előtt ott áll a lehetőség, hogy állami finanszírozás mellett részt vegyen a mellrák-szűrésen. Ám sajnos csak kevesen élnek ezzel az ingyenes mammográfiás lehetőséggel.
Pedig a szűrésen való részvétel szó szerint élet és halál kérdése! Nem véletlen, hogy annyit foglalkozunk európai szinten is azzal, hogy hogyan lehetne a nevetségesen alacsony szűrési arányokat megemelni, hogyan, milyen behívóval, emlékeztetővel, milyen módszerekkel lehetne minél több nőt rávenni a vizsgálatra. Ezek nagyon fontos szervezési-logisztikai kérdések az egészségügyi kormányzat számára, főleg vidéken, ahol gyakran az alapvető kórházi ellátások igénybe vétele céljából is sokat kell utazni – és ha utazni kell, akkor máris ott tartunk, hogy esetleg mégsem ingyenes az a szűrés mindenki számára.
Ezért támogatjuk, amikor csak lehet, a mobil-szűréseket: ha a hegy nem megy Mohamedhez, mert nem tud, mert nincs pénze, mert szabadnapot kellene kivennie, mert nem akar, mert fél – akkor majd Mohamed megy a hegyhez! Hátha Mohamed meggyőzi, és hátha megmenti.
A szűrés, akármennyibe is kerül, még mindig sokkal olcsóbb, mint a műtétek, a kórházi kezelések és a kemoterápia.
A rákgyógyítás ugyanis nem olcsó dolog. A már diagnosztizált betegek számára ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a legújabb terápiákhoz, a legújabb gyógyszerekhez, ami a társadalombiztosítás feladata. A rákellenes gyógyszerek új generációja és a legújabb kezelési módok olykor nagyon drágák, de nem tagadhatók meg egyetlen betegtől sem. A szegénységgel fenyegetett népességnek is teljes és megfizethető hozzáférést kell biztosítani a gyógymódokhoz, nem tehetünk különbséget nő és nő között e téren.
Ha van egy olyan betegség, mely idejében felfedezve gyakorlatilag az esetek túlnyomó többségében gyógyítható, ha ezt a betegséget elvileg a társadalombiztosítás költségén szűrik, akkor minden egyes nő, aki belehal ebbe a betegségbe, értelmetlen halált hal.
Éppen ezért ennek a mai sétának elsősorban a figyelemfelhívás a fő célja: innen üzenjük minden nőnek, hogy figyeljenek magukra, figyeljenek a testükre, menjenek el az ingyenes szűrővizsgálatokra! Hiszen ha baj van, jobb korai stádiumban elkapni, mint egy előrehaladott rákkal szemben később nagy szenvedések közepette elveszíteni a csatát.
És innen üzenjük a szeretőknek, a férjeknek, a barátoknak, hogy figyelmeztessék a nőket, akiket szeretnek! Uraim! Ha a barátnőjük, feleségük nem jár szűrővizsgálatokra, nem végez rendszeresen önvizsgálatot, hát noszogassák!
Nemcsak a feleségek dolga, hogy rávegyék vonakodó férjeiket, hogy elmenjenek ilyen-olyan orvosokhoz – a feladat fordítva is áll. Hány olyan nőt ismerünk, aki kis családja szervezése közepette elhanyagolja magát, mert az önmagával való törődés, legalábbis ami az efféle szűréseket illeti, már nem fér bele az idejébe, energiájába? Uraim! Legyenek ott a nők mellett, akiket szeretnek, s ha kell, tehermentesítsék őket a házimunkában, a gyereknevelésben, hogy vigyázhassanak önmagukra és sokáig Önök és a gyermekeik mellett maradhassanak.
A szűrővizsgálatok csak pár percet vesznek igénybe, és a legrosszabb esetben is csak minimális kellemetlenséggel járnak. De inkább egy minimális kellemetlenség ma, mint holnap egy olyan betegség, melybe ma már egyre kevésbé szabadna belehalni!
A Füzesgyarmaton, 2012. október 20-án rendezett rózsaszín szalagos sétán elmondott beszédem szerkesztett változata.
A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.
Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.
Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.
A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.
A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.
Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.
Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.
A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.
Viviane Reding európai biztos, az Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós állampolgárságért felelős biztosa egy, a nők részvételi arányát a vállalatokon belüli testületekben növelni hivatott irányelvre vonatkozó javaslat bemutatásáról beszélt. Valóban, a nők aránya Európa vezető vállalatainak testületeiben csupán 13,7 százalék.
Szeptember 11-i strasbourgi találkozónkon személyesen is felhívtam Reding biztos figyelmét a problémára. Emlékeztettem rá, hogy a törekvések nem elegendőek. Konkrét célokra van szükségünk (a vezető testületek tagjainak 40 százaléka legyen nő) és amennyiben e célok nem teljesülnek, úgy az konkrét következményekkel kell, hogy járjon. A válság nem lehet kifogás arra, hogy ne kerüljön több nő döntéshozó pozícióba.
A legutóbbi plenáris ülésen a Bizottság elnökét személyesen is arra kértem, hogy álljon ki határozottan a női kvótáért, Hannes Swoboda frakcióvezetővel közösen írt levelünkben pedig valódi és nyílt vita megindítását sürgettük a tervezett irányelvről.
Sajnos a javaslattal kapcsolatban kilenc tagállam egy, a Reding biztosnak küldött közös levelében már azelőtt kifejezte nemtetszését, hogy az irányelv tervezete egyáltalán nyilvánosságra került volna, ami meglehetősen szokatlan eljárás.
Amint arról egy bogbejegyzésemben már korábban is írtam, a norvég példa megmutatta, hogy az önszabályozás nem működik. Csak kézzel fogható és súlyos szankcióknak, valamint további intézkedéseknek lesz hatása és csak azok javíthatnak a jelenlegi helyzeten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már több mint egy éve követeli az európai szintű törvényi kötelezés bevezetését.
A gazdasági érven túl meg kell értetni a férfi vezetőkkel azt is, hogy a férfiak és nők egyenlő képviselete egyben a demokrácia, egyenlőség és igazságosság ügye is. A vezető testületekben gyakorlatilag férfi kvóták léteznek, mivel a tagok közel 90 százaléka férfi. Soha senki meg nem kérdőjelezné ezen urak képességeit és hozzáértését. Így hát a kvóta az egyetlen megoldás a nők számára, hogy egyenlő versenyben legyenek férfi társaikkal, akik élvezik a történelem és hagyományok adta előnyeiket. A kvótáknak köszönhetően a nők számára is elérhetővé válnak a legmagasabb döntéshozó pozíciók saját képességeik alapján.
E kilenc ország, élükön kivétel nélkül konzervatív kormánnyal, felelőtlen és következetlen. Számos tudományos munka bizonyítja, hogy konkrét gazdasági haszonnal jár, ha a vállalatok vezető testületeiben több a nő. Nemcsak friss látásmódot, új ötleteket, véleményeket és másfajta gondolkodást hoz az üzleti életbe, de jobb pénzügyi eredményeket is hoz azokhoz a vállalatokhoz képest, amelyek testületeiben nincsenek nők. Ezek után, miközben Európa fő feladata a gazdasági válság leküzdése, hogyan utasíthatják el a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét gazdasági ügyekben?
Pontosan ezért, néhány ország nemtetszése ellenére, sürgetem határozottan Reding biztost a dosszié keresztülvitelére. Eközben pedig magam is igyekszem meggyőzni egyes vonakodó országok kormányait a női kvóta szükségességéről. Európának kötelessége a nők és férfiak egyenlő részvételének biztosítása a gazdasági döntéshozatalban, így azt ezt szolgáló javaslatnak kétségkívül van létjogosultsága!
Az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) legutóbbi, napokban zajlott kongresszusán újabb két évre kaptam megbízást a Nőszervezet (PES Women) vezetésére. Ezúton szeretném megköszönni a delegáltaknak, hogy bizalmat szavaztak nekem. Egyúttal köszönettel tartozom az ESZP ifjúsági szervezete, az ECOSY tagjainak, valamint fiatal PES aktivistáinknak is folyamatos támogatásukért.
A PES Women elnökeként, 2004 óta folyamatosan azon dolgozom, hogy a nők helyzetével kapcsolatos problémákat láthatóvá tegyem pártcsaládunkon belül, és az európai színtéren is. Számos kampányt indítottunk, ugyanakkor arra is ügyeltünk, hogy az esélyegyenlőségi szempontok valamennyi szakpolitikai területen érvényesüljenek.
A következő négy évre szóló programunk kidolgozása még hátra van, azonban úgy gondolom, hogy a prioritások – építve az elmúlt évek munkájára – már körvonalazódnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő négy feladat kiemelt helyen szerepeljen napirendünkben:
Biztosítanunk kell, hogy a 2014-es európai választás során, a szakpolitikai vitákban és a pártprogramban az esélyegyenlőség megkerülhetetlen tényező legyen. Az európai szocialisták programjában önálló női stratégiának kell szerepelnie, hiszen az európai baloldal mindig az esélyegyenlőség és a nőjogok élharcosa volt, és ezt a fontos szerepünket a jövőben is meg kell őriznünk!
Mindent meg kell tennünk a nők részvételének növeléséért, hiszen – sokszor elmondtam már – a demokrácia csak így, a társadalom több mint felét kitevő nők arányos képviselete mellett lehet teljes. A következő években is nyomást fogok gyakorolni a tagállamokra és az európai biztosokra azért, hogy kötelező, kézzel fogható és számon kérhető szabályokkal segítsük a nők részvételét – az állami- és a magánszektorban egyaránt.
A szexuális és reproduktív egészségügyi jogok megítélésében van talán a legnagyobb különbség a progresszív és a konzervatív oldal között. Mi, baloldaliak, újra kiálltunk a nők szabad választása mellett, és ismét felszólítottuk a világ valamennyi országát az abortusz büntethetőségének eltörlésére.
A nők elleni erőszak – beleértve az emberkereskedelem elleni küzdelmet is – olyan ügy, amelyben az elmúlt években jelentős eredményeket sikerült elérünk. Mégis, még bőven van tennivaló. Gondoskodnunk kell arról, hogy politikai napirenden tartsuk ezeket is.
A nők népességen belüli aránya tükröződjön az Európai Parlament képviselőinek valamint az Európai Bizottság tagjainak nemek szerinti megoszlásában is - ezt a célt tűzte ki az a frakcióközi munkacsoport, amelyet az EP főbb frakcióinak részvételével, az Európai Női Lobbi szakmai támogatásával hoztak létre. Az “50:50 koalíció a paritásos demokráciért” munkacsoport az elmúlt héten tartotta első megbeszélését Brüsszelben, amelyen természetesen a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság tagjaként valamint az Európai
Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként én is részt vettem.
Először a 2009-es európai választások előtt jött létre együttműködés hasonló céllal, amely a több női képviselőjelölt mellett célul tűzte ki azt is, hogy a biztosi testületben is arányosabb képviselet valósuljon meg. Bízunk benne, hogy a kezdeményezés révén növekedni fog a nők politikai képviselete mind a választás mind a kinevezés útján elnyert pozíciókban, amely az európai közélet egészére kihat.
A kezdeményezés időszerűségét jól jelzi az is, hogy a női kvóták ötlete milyen heves ellenállást váltott ki egyes tagállamokból. Az Európai Bizottság a várakozások szerint még az ősz folyamán egy olyan tervezet fog benyújtani, amely minimális nemi arányokat írna elő a vállalatok vezetőtestülteiben. 9 tagállam - köztük Magyarország - ugyanakkor már a javaslat hivatalos benyújtása előtt jelezte, hogy ellenzik az uniós szintű szabályozást ebben a kérdésben. Az ellenkezéssel ugyanakkor több ország is csak a tétlenségét szeretné palástolni: arra hivatkoznak, hogy a kérdést nemzeti szinten kell kezelni, miközben az elmúlt időszakban semmit sem tettek a nők arányainak javításáért.
Az “50:50” kezdeményezés kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy a fiatalabb korosztályt is ösztönözze a közéleti szerepvállalásra. Sok fiatal lány azért fordít hátat a politikának, mert hamar rájönnek: nem juthatnak egyenlő lehetőségekhez. Ezen változtatni kell. Mindaddig, amíg a döntéshozatali rendszer nem képes megfelelő helyet biztosít a népesség 52 százalékát kitevő nők számára, nem beszélhetünk igazi demokráciáról.
A Szocialista Internacionálé Nőszervezetének (SIW) sikeres fokvárosi kongresszusa után továbbra is azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy ráírányítsuk a figyelmet a nemek közötti esélyegyenlőség helyzetére.
A kétórás panel 20. (és második női) hozzászólójaként a “Küzdelem a jogokért és a szabadságért: a képviseleti demokrácia megerősítése” címet viselő panelbeszélgetés során egyből a mondanivalóm lényegére tértem: esélyegyenlőség nélkül nincs demokrácia.
Modernkori demokráciáinknak nyitottnak és befogadónak kell maradniuk ahhoz, hogy megfeleljenek a 21. századi társadalom által támasztott kihívásoknak. Egy társadalom pedig csak akkor lehet befogadó, ha egyenlő esélyeket biztosít mindkét nem tagjai számára. Noha a népesség több mint felét a nők adják, óriási kihívást jelent, hogy a valódi arányuknak megfelelően legyenek képviseltetve a politikai életben, a döntéshozatalban. Ez a kihívás sajnos a kongresszusi küldötteken és felszólalókon végignézve is megfigyelhető volt... Éppen ezért tűnik elengedhetetlennek, hogy kötelező erejű szabályozást, kvótákat vezessünk be, melynek eredményességét a norvég és francia példák is igazolják.
Nemcsak a nők részvételi arányának javítására kell azonban gondot fordítanunk, hanem további esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémákat is szem előtt kell tartanunk. A nőket közvetlenül érintő problémák megoldása jelenti a kulcsot a női szavazók megnyeréséhez, visszaszerzéséhez. Ilyen probléma a nők foglalkoztatottsági helyzete, a bérolló, a nemek közötti nyugdíjkülönbségek, a nemi alapú erőszak, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok biztosítása mindenki számára - függetlenül a társadalmi helyzettől.
Az esélyegyenlőség élharcosai vagyunk, és a jövőben is annak kell maradnunk, hiszen bármelyik országban bekövetkezhetnek konzervatív szellemiségű visszalépések vagy az alapvető szabadságok korlátozása.
A demokrácia szabadságot biztosít az emberek számára, férfiaknak és nőknek egyaránt. De igazi demokrácia csak a nemek közötti esélyegyenlőség társadalmában létezhet!
A hét elején egy Ukrajna és az Európai Unió kapcsolatairól rendezett konferencián vettem részt a Krím félszigeten található Jalta városában. A konferencián ukrán és európai politikusok, szakértők és újságírók vettek részt, hogy a közelgő parlamenti választások fényében áttekintsék az ország aktuális bel- és külpolitikai fejleményeit és kilátásait.
A konferencia keretében több műhelybeszélgetésre került sor, melyek közül az EU-Ukrajna társulási megállapodással foglalkozón vettem részt. A beszélgetésben részt vevő európai parlamenti és hazai képviselőkkel, valamint az ukrán kormány európai integrációs ügyekért felelős főigazgatójával arra kerestük a választ, milyen lehetőségek rejlenek a társulási megállapodásban, illetve az annak részét képező mély és átfogó szabadkereskedelmi egyezményben.
Az EU-ukrán kapcsolatok a kilencvenes évek óta dinamikusan fejlődnek: az EU támogatta Ukrajna demokratikus és piacgazdasági átalakulását. Az egyes gazdasági szektorokra kiterjedő megállapodásokat 1998-ban partnerségi és együttműködési megállapodás követte, majd a kétezres években az ország csatlakozott az Európai Szomszédságpolitikához és a Keleti Partnerség programhoz is.
Ötéves tárgyalás után idén márciusban véglegesítették az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási egyezmény szövegét, amely minden eddiginél magasabb szintre helyezi a két fél közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat. A szerződés aláírásához ugyanakkor az EU feltételeket szabott: a megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha Ukrajna tiszteletben tartja az európai uniós értékeket és a jogállamiságot, garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét és leállítja a politikailag motivált bírósági eljárásokat. A tét nagy: a megállapodás részét képezi egy szabadkereskedelmi egyezmény is, amely a szakértők szerint az egyik legambiciózusabb szabadkereskedelmi egyezmény, amit az Európai Unió valaha is kötött egy országgal. Az átfogó egyezmény a gazdaság valamennyi területére kiterjed: az áruktól kezdve a szolgáltatásokon és a tőkeáramláson át korlátozottan a személyek mozgását is liberalizálja. (Az érzékeny ukrán és európai ágazatok védelme érdekében nem vonatkozik ugyanakkor a mezőgazdasági terményekre, a közúti fuvarozásra és a gépjárművek kereskedelmére.) Az egyezmény továbbá kiterjed a globális terrorizmus-ellenes, környezetvédelmi és emberi jogi együttműködésre, valamint vízummentességet is kilátásba helyez az ukrán állampolgárok számára, az emberek számára is kézzel foghatóvá téva a gazdasági és kereskedelmi együttműködést.
Az Európai Unió elkötelezett a modern és demokratikus Ukrajna mellett, azonban nyilvánvaló, hogy Ukrajna csak a jogállamiság elvének tiszteletben tartásával és a reformok felgyorsításával közeledhet Európához. Ez a közeledés nem csak a kormányokra értendő: a két fél közötti együttműködéssel az emberek is közelebb kerülnek egymáshoz. Közös feladatunk, hogy ennek előmozdításán dolgozzunk: az EU-ukrán kapcsolatok fejlődése nem torpanhat meg!
Augusztus 17-én a Pussy Riot három tagját, a 24 éves Maria Alekhinát, a 23 éves Nadezhda Tolokonnikovát és a 29 éves Ekaterina Samucevichet kétéves börtönbüntetésre ítélete egy moszkvai bíróság. Az orosz feminista művészcsoportot huliganizmussal és vallási gyűlölet szításával vádolták, miután egy Putyin-ellenes “punk imát” adtak elő egy moszkvai székesegyházban. Az ítéletet igazságtalannak és politikailag motiváltnak tartom. Az eset ismét megmutatta, hogy Oroszországban nem működik a hatalmi ágak elválasztása: az igazságszolgáltatás a politika és az ortodox egyház játékszere.
Az orosz lánycsapat valamennyi előadása során békésen igyekezett ráirányítani a figyelmet a nemek közötti esélyegyenlőség helyzetére, a szólásszabadságra és arra, hogy milyen fenyegetések érik a demokráciát napjaink Oroszországában. Az alábbi bejegyzésemben a nőjogok és az esélyegyenlőség szempontjából szeretném értékelni az előadásaikat, amelyek stílusa számos kérdést felvet.
Egyértelmű, hogy önkifejező feminista mondanivalójuk miatt a hatóságok a megszokottnál is durvábban kezelték az együttes tagjait, annak ellenére, hogy - a női bíró szavai szerint - “a férfiaknak és nőknek az orosz alkotmány azonos jogokat biztosít”. A boszorkányüldözés eközben tovább folytatódik, hiszen az orosz rendőrség az együttes többi tagját is keresi. Ezzel az eljárással az orosz kormány megmutatta igazi arcát: még nagyon hosszú utat kell megtenni egy alkotmányos és az alapvető jogokat biztosító Oroszországig. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk jól működő demokráciáról. Hasonló, aggasztó folyamatokat figyelhetünk meg Ukrajnában is, ahol Inna Shevchenkót, a feminista FEMEN csoport tagját huliganizmussal vádolják, miután kivágott egy Kijev központjában álló keresztet, tiltakozásul a Pussy Riot tagjainak ítélete miatt.
Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete éppen ezért csatalkozik a Pussy Riot támogatóinak egyre hosszabb listájához. A témában az Európai Parlamentnek is hallatnia kell a hangját, ahogyan azt a szocialista-demokrata képviselőcsoport is megtette már. Progresszívként és feministaként együtt kell felemelnünk a szavunkat, hogy az orosz hatóságok valamennyi döntésükben tartsák tiszteletben az alapvető jogokat.
Az európai intézmények augusztus végéig tartó nyári szünete lehetőséget ad a feltöltődés mellett arra is, hogy több időt töltsek a Parlamenten kívüli ügyekkel, így például az Európai Szocialisták Pártja következő kongresszusának előkészítésével. Szeptember végén az ESZP Bukarestben új vezetőséget választ és fontos lépést tesz a 2014-es európai választásokra szánt programjának kialakításában.
A kongresszus lehetőséget ad arra, hogy ráirányítsuk a közvélemény figyelmét legfontosabb célkitűzéseinkre (a progresszív politikai erők helyzetének megszilárdítására valamint a társadalom és a politika közötti bizalom megerősítésére - helyi, nemzeti és európai szinten egyaránt), és arra is, hogy befejezzük a 2010-ben elkezdett megújulási folyamatot.
A programunk kidolgozását már 2011 novemberében, az ESZP konvencióján megkezdtük, majd szakpolitikai kerekasztal-beszélgetésekkel folytattuk 2012 júniusában. A kongresszuson négy téma köré csoportosítva folytatjuk ezt a vitát: aktív demokrácia, egyenlő társadalmak, igazságos világ és tisztességes gazdaság. A vitákat követően egyből hozzálátunk a program végleges változatának felvázolásához, amelyet előreláthatólag 2013-ban is folytatni fogunk.
Ez a kongresszus egyben fontos mérföldkő a 2014-es európai választások, illetve a következő hónapokban sorra kerülő holland, német és olasz nemzeti választások előtt. Eljött az idő arra, hogy az európai szocialisták kormányra kerülve hiteles alternatívát tudjanak megvalósítani a növekedés beindítására, a munkanélküliség visszaszorítására. A konzervatívok megszorításokra épülő politikája kudarcot vallott. Mi egy olyan Európát kínálunk, amely működik, és amelyre szükségünk van!
A demokrácia megvédése és a szélsőségek visszaszorítása érdekében olyan politikára van szükség, amelynek középpontjában az olyan hagyományosan baloldali értékek állnak, mint az igazság, a szolidaritás, az egyenlőség és a fejlődés. Ezen értékek közül is kiemelkedik az esélyegyenlőség, amely nem pusztán alap- és emberi jogi kérdés, de gazdasági jelentőséggel is bír: csak úgy tehetjük a gazdaságot prosperálóvá, ha nem mondunk le a népesség felének tehetségéről és képességeiről.
Az ESZP Nőszervezete a párt előtt egy nappal, szintén Bukarestben tartja éves kongresszusát, amelynek középpontjában az Európai Ifjúsági Garanciáért indított kampányunk áll. Az ESZP-vel és az ECOSY-val a fiatalok munkanélküliségének visszaszorítását célzó javaslataink részeként arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi szemléletnek valamennyi szakpolitikában meg kell jelennie. Kezelnünk kell az oktatásban és a munkaerő-piacon megfigyelhető nemi szegregációt, csakúgy, mint a munka és a magánélet összeegyeztetésének problémáját, és elő kell segítenünk, hogy még több munkalehetőség nyíljon meg a fiatal nők számára például a zöld gazdaságban vagy a tudományos-technológiai iparban.
Ahogy a fentiekből is látszik, az ESZP Nőszervezete előtt rendkívül tevékeny őszi hónapok állnak. Ezért mielőtt újra munkába állnánk egy jobb Európa megteremtése érdekében, valamennyiünknek pihentető nyári heteket szeretnék kívánni!
2012. július 3.-án - a július 27-én Londonban megrendezésre kerülő olimpiai játékokat megelőzően – Reding és Vassiliou biztosok levelet küldtek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) elnökeinek, hogy üdvözöljék a tényt, miszerint első alkalommal „vesz részt női versenyző minden egyes sportágban”. Mindazonáltal azt is megfogalmazták, hogy „nagyobb erőfeszítések kellenek annak érdekében, hogy a nők ’elfogadható mértékben’ képviseltessék magukat a sportban valamint a sportszervezetekben.”
Noha örömmel fogadom a Bizottság aggodalmát, mégis mély sajnálattal veszem tudomásul, hogy mindezidáig nem történt elég intézkedés a nőket súlyosan érintő szexuális célú emberkereskedelem elleni harcban, amely az olimpia sötét foltja, mint ahogyan azt már említettem az Euro 2012-es labdarugó EB kapcsán.
Néhány héttel ezelőtt küldte el a PES és a PES Women a közös levelét Reding és Malmström biztosoknak, amelyben sürgették azon különleges intézkedések megtételét, amelyeket 2006 áprilisában még az igazság- és belügyminiszterek javasoltak, és amelyeknek alkalmazását a PES Women támogatja, hiszen céljuk az emberkereskedelem megállítása a fő sportrendezvények környezetében. Az Európai Bizottság azonban passzív maradt ebben a kulcsfontosságú kérdésben, és még csak nem is szól róla a fent említett sajtóközleményben.
Ezen kívül arra is kérném Reding biztost, - aki az esélyegyenlőségi szakterületért is felel - hogy pontosítsa, mit is ért ő azon, hogy a "nők elfogadható mértékben képviseltessék magukat". Tud-e esetleg világos célokat megnevezni annak érdekében, hogy növeljük a nők részvételét a sportban és a sport irányításában? Továbbá, ha a nők alul-reprezentációjának problémája valóságos, akkor a Bizottságnak javasolnia kellene egy széleskörű stratégiát, amely segít megküzdeni más, komoly gender kérdésekkel is a sportban. Ilyen szegmensek lehetnek a sport gyakorlatában jelen lévő akadályok, amelyekkel a nők számos országban szembesülnek, vagy pl. a diszkrimináció és a zaklatás, amely jó néhány női sportolót érint, illetve a média közvetítésénél és a szponzorálásnál tapasztalt egyenlőtlenségek, amelyek számos sportoló nőt és női csapatot érint hátrányosan.
Az Európai Bizottság Kutatási és Innováció Főigazgatósága június 21-én útnak indította a Nők a Kutatás és Innováció területén elnevezésű kampányát. Ennek oka, hogy „több nőre van szükség, akik tudománnyal kapcsolatos tanulmányokat folytatnak, valamint tudományos területen dolgoznak.”A nők támogatására a tudomány, a kutatás és a technológia területén az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is különös figyelmet fordít. Ez az aktuális kampányból is kitűnik: „a te jövőd az én jövőm: Európai Ifjúsági Garancia.”. A fiatal nők munkanélküliségének problémája mellett - úgy mint a nemek közötti megkülönböztetés az oktatásban és a munkaerőpiacon - , az ESZP Nőszervezete fontosnak tartja a fokozott női részvételt a tudományos területeken, különösképpen a fizika, matematika és különböző műszaki pályák, valamint ezekkel összefüggésben a legújabb területeken, mint a „zöld gazdaság” és az ehhez a témához kapcsolódó munkahelyeken.
Ezekből világosan látszik, hogy az ESZP Nőszervezete támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fent említett témákat előtérbe helyezik. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a nőket a tudományok területén szexista sztereotípiák fogadják, amelyek a Bizottság számára készített rövid filmből is kitűnnek, és a Bizottság honlapján is kiemelt szerepet kap!
Vajon miért választott az Európai Bizottság, az a szervezet, amely aláírta a Női Jogok Okmányát, küzd a diszkrimináció és a sztereotípiák ellen, egy fiatal lányokkal készített anyagot a nők bemutatására, amelyben modellek magas sarkú cipőben egy laborban különböző kozmetikai termékeken dolgoznak, színes lombikokkal, és mindezt férfiak felügyelik? Ez a sztereotípiákat még inkább megerősítő ábrázolás, valamint az üzenete ennek az oldalnak rengeteg kritikát kapott nőktől és férfiaktól egyaránt egész Európában. Ahelyett, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség, a tehetség, a tudás, az egyenlő esélyek a tudományok területén kerülne előtérbe, a Bizottság ezzel tovább erősíti a sztereotípiákat és gyengíti azt a megítélést, hogy ezen túl is támogatja a nemek közötti egyenlőséget. A szexizmus ellen nem lehet szexizmussal harcolni.
Amire szükség van, az realista szemléletű, átfogó, progresszív lépések, amelyekkel hatásosan lehet harcolni a mélyen gyökerező egyenlőtlenségek ellen. Éppen ezért, az ESZP Nőszervezete felkéri a Bizottságot, hogy gyűjtse össze az adatokat a nők jelenlétéről a nem-hagyományos oktatási területeken és munkahelyeken, hogy a tagállamok tisztábban lássák, hol kell fokozottan harcba szállni a nemek közötti megkülönbözetés ellen. Ugyancsak felhívja a tagállamok figyelmét, hogy biztosítsák a nők hozzáférését valamennyi oktatási területhez, beleértve az informatikai szférát, amelyre gyakran szükség van a „zöld gazdasággal” kapcsolatos munkák során. Végül arra is bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák a tehetség-gondozást a fiatal nők és férfiak számára és igyekezzenek eközben a hamis sztereotípiákat megsemmisíteni.
A héten újabb előrelépés történt az autókba építendő ún. ecall elektronikus segélyhívók ügyében: az Európai Parlament közlekedési és idegenforgalmi szakbizottsága egy jelentésről tárgyalt, amely kötelezővé tenné ezen eszközök beépítését a járműgyártók számára. A jelentés első változata márciusban készült el, a most megvitatott módosító indítványokból azonban kitűnik: a képviselők pártállástól függetlenül támogatják, hogy a szigorúbb előírások garantálják az esetenként komoly infrastrukturális fejlesztéseket igénylő segélyhívó rendszer időben, 2015-ig történő bevezetését. Néhány kérdésben ugyanakkor vita alakult ki a Parlament két nagy frakciója között, így például abban, hogy a magánszolgáltatók hogyan kapcsolódjanak be a rendszerbe. A szocialista-demokrata frakció álláspontja egyértelmű: minden európai polgár számára hozzáférhetővé kell válnia a modern segélyhívó rendszernek, Európa valamennyi országának útjain.
A kicsi, brosstűnél alig nagyobb eszköz - ahogyan arra rendszeresen igyekszem felhívni a figyelmet - óriási segítséget jelentene a halálos áldozatokkal járó közúti balesetek csökkentésében, mivel szükség esetén automatikusan jelzést tud küldeni a mentőknek a pontos koordinátákkal. Az azonnal értesítésnek köszönhetően a segítség gyorsabban, a felmérések szerint feleannyi idő alatt a helyszínre tud érni.
A vezetők nemcsak saját magukért, hanem a közlekedés többi résztvevőjéért is felelősséggel tartoznak. Ennek megfelelően az ecall rendszer használatából nemcsak az autóvezetőknek származik előnye: baleset esetén a megsérült gyalogosok vagy kerékpárosok is gyorsabban jutnának ezáltal segítséghez. Ráadásul a rendszerben további lehetőségek is rejlenek, mivel a későbbiekben további szolgáltatásokkal lehetne azt kiegészíteni, amelyek például segítséget nyújthatnak a torlódások elkerülésében. Emellett többen felvetették, hogy a személyautókon kívül a forgalomban résztvevő más járműveket, pl. a mezőgazdasági gépeket, a motorkerékpárokat és akár a kerékpárokat is fel kellene szerelni ecall rendszerrel.
A rendszer megfelelő működéséhez azonban nem elég a gyártókat az ecall eszközök beépítésére kötelezni: infrastruktúrára is szükség van, amely biztosítja a vészjelzések továbbítását a megfelelő mentőegységekhez. Ne feledjük, sokszor az autóutakon nincsen mobiltelefonos hálózati lefedettség sem... A tagállamok részéről komoly beruházásokra is szükség van, de ahhoz, hogy tarthassuk a 2015-ös célkitűzést, a szakaszos bevezetés kevés.
Forrás: Európai Bizottság
Tapasztalataim szerint az elektronikus segélyhívókat és az intelligens közlekedési rendszereket a gyártók és a tagállamok is fontos eszközöknek tekintik, azonban a gyakorlatban eddig nem történt kézzel fogható előrelépés ezzel kapcsolatban. Az ösztönzés és az önkéntes megközelítés tehát nem elég, hiszen emberéletek ezreit sodorja veszélybe a megfelelő eszközök és infrastruktúra hiánya! Ezért kell ragaszkodnunk a kötelező bevezetéshez! Érdekes párhuzamot mutat ez a téma a női kvóták kérdésével: az európai szocialisták már a kezdetek óta a nők minimális részvételi arányát előíró kötelező erejű uniós jogszabály elfogadását szorgalmazzák. Hosszú ideig a konzervatívok ellenezték ezt, és csak az önkéntes megközelítést tartották elfogadhatónak. Mára azonban a jobboldali Viviane Reding biztos is kénytelen volt belátni, hogy csak a számon kérhető szabályok hozhatják meg a kívánt előrelépést. Az elektronikus segélyhívók ugyan önmagukban nem fogják csökkenteni a közúti balesetek számát, azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kevesebb ember számára váljon mindez halálos kimenetelűvé.
A szakbizottság által megtárgyalt jelentést várhatóan a júliusi plenáris ülésen öntjük végleges formájába.
Az elektronikus segélyhívó rendszerekkel kapcsolatos friss fejlemények nyomon követhetők Facebookon és Twitteren is!
A mai nap, május 18-a az AIDS-vakcina világnapja. Az esemény alkalmával szeretném újra megerősíteni, hogy az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete támogatja a Nemzetközi AIDS-vakcina Kezdeményezést (IAVI), egy olyan nemzetközi együttműködést, amelynek célja az AIDS megelőzését szolgáló oltóanyag kifejlesztése.
A HIV az emberi történelem egyik legpusztítóbb járványa, mivel eddig közel 30 millió ember életét követelte. Ma a világon 34 millió ember HIV-fertőzött, többségük a szubszaharai Afrikában él, ahol a nők a leginkább érintettek (59% fertőzött). Egy vakcina fontos változást jelentene, különösen a nők számára. Az IAVI legutóbbi vizsgálatainak adatai azt mutatják, hogy még egy átfogó kezelési és megelőzési program részeként létrehozott csak részben hatékony AIDS-vakcina is jelentősen csökkenteni tudta az új HIV-fertőzések számát a nők körében.
A témával már hosszú évek óta foglalkozunk, azonban az AIDS elleni küzdelemnek és az AIDS-vakcina kifejlesztésének továbbra is alapvető célkitűzéseink között kell maradnia. A gazdasági és pénzügyi válságra válaszul hozott megszorító intézkedések nemcsak a gazdasági növekedést vetették vissza, hanem az egészségügyi és fejlesztési kiadásokat is. Ez az AIDS betegséggel kapcsolatos kutatásokat is nehéz helyzetbe hozta.
A problémát azonban nem csupán gazdasági kérdésként kell kezelni. Ha nem folytatjuk továbbra is az AIDS-elleni küzdelem előbbre vitelét, ha nem sikerül hamarosan az AIDS-elleni vakcina kifejlesztése, súlyos következményekkel kell számolnunk: szegénység, egyenlőtlenség (nemcsak Észak és Dél között, de a nők és férfiak, valamint gyermekek és felnőttek között is!), magas halálozási arány, különösen a gyermekek körében...
Következésképpen, a kutatások támogatása nem csak az AIDS-elleni vakcina kifejlesztéséről szól, hanem egy mindannyiunk számára jobb és igazságosabb világ kialakításáról is. Így ma, az AIDS-vakcina világnapján, felszólítom az európai intézményeket és országokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az IAVI-nak, és a hasonló nemzetközi szervezeteknek. Nem engedhetjük meg, hogy ez a fontos téma háttérbe szoruljon. A világot most jellemző nehéz gazdasági helyzetet nem szabad a támogatások csökkentésének ürügyeként felhasználni!
Május elseje a munka ünnepe, és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk évfordulója is.
Ünneplés helyett most arról kell beszélnünk, hogy az Orbán-kormány csonkítja a dolgozók jogait.
A kormány csökkenti a műszakpótlékot, és csorbítja a munkavállalói jogokat. A közmunkások bérét 47 ezerre csökkentették, mondván: „biztosan” meg lehet élni ennyiből.
Az ígért egymillió munkahelyből nem sokat látunk: A kormányváltás óta kétezer munkahely sem jött létre. Havonta mindössze 95! Ha így haladunk, akkor 880 év kell az egymillióhoz! Pedig Orbán Viktor büszkén ünnepelte az MSZP-kormány által idehozott Mercedes-gyár megindulását…
A Fidesz vezette kormány eközben elkezdte kivezetni hazánkat Európából.
Míg Európában erősítik önkormányzatokat, addig a Fidesz kiüresíti azokat. Az új önkormányzati törvényüket még a jobboldali néppárti frakció is elítélte.
Míg Európában a tömegközlekedés fejlesztése az irány, addig nálunk minden hetedik vonatot leállítottak. Nekem nagyapám és édesapám is vasutas volt. Nagyon fájnak az ötletszerű megszorítások az utasok kárára. A nem-létező megtakarításokból pedig nem fog jutni a fejlesztésre. A fővárosban kiderült: a BKV csak adóemelésekkel és a kedvezmények megvonásával kerülheti el a Malév sorsát. Jövőre pedig állami pénzelvonás elé néz minden nagyváros közlekedése. Nem ezt ígérték!
Míg Európában az élethosszig tartó tanulás a cél, addig nálunk leviszik a tankötelezettség korhatárát. Pedig köztudott, hogy Magyarországon az alapfokú végzettségűeknek 40 százaléka sem tud dolgozni. Itt a legnagyobb az elmaradásunk Európától.
Míg Európában a felsőoktatás bővítése az irány, addig nálunk elveszik a továbbtanulás esélyét a szegényektől és a középosztálytól. A brutális tandíjak ötletét egy drága diákhitellel próbálják eladni. Négy évvel a tandíjellenes népszavazás után most fizetőssé tették például a jogászképzést. Orbán Viktor, Kövér László és Áder János vidéki fiúkként elvégezhették a jogi kart – most becsuknák a kapukat sorstársaik előtt. Vajon szembe tudnának-e nézni húszéves önmagukkal, amikor még fiatalok voltak és demokraták?
Míg Európában egyre több a női vezető és képviselő, addig Magyarországon nem nő a számuk. Itt az MSZP-nek is van tennivalója. De biztató, hogy a legutóbbi két időközi országgyűlési választáson a párt jelöltjei nők voltak. A múlt héten pedig egy fiatal nőt, Lendvai Annát delegált a párt a fővárosi közgyűlésbe.
Míg Európában a munka és a család összeegyeztethetőségén dolgoznak – addig a Fidesz lehetővé tette a GYES-en lévő kismamák kirúgását is. Európában a munkavállalást színvonalas gyermek gondozással segítik. Meglepő, de tény: ez nemcsak a gazdaságot, hanem a gyermekvállalást is növeli. Svédországban egy nőre másfélszer annyi gyermek jut, mint hazánkban. Kétgyermekes anyaként üzenem Semjén Zsoltnak: Nem a KDNP-s kényszermódszerektől fog több gyerek születni!
Míg az Európai Unió letörte a nemzetközi mobil-díjakat, addig a kormány durván megadóztatja a telefonálást. S ezt is csak azért vezetik be, hogy ne kelljen visszavonni az igazságtalan egykulcsos adót. A 21. században Orbán Viktor szerint sokkal fontosabbak az adómentes pálinka és a stadionépítés, mint a mobiltelefon. A gazdaságban kiszámíthatóságra lenne szükség. De úgy tűnik, beszámíthatóság sincs.
Míg Európában a spekulációt adóztatnák, addig a Fidesz a sárgacsekk-adóval az átlagembereket sújtaná. Orbán Viktor hazudik, hogy az uniós szabályozás miatt kellene így kivetni ezt az adót, Európában sehol nincs ilyen adó. A magyar kormányfő ebben Bolívia és Pakisztán példáját követné…
Hosszan lehetne sorolni a példákat. Ezek erősítik a gyanút: a Fidesz komolyan gondolja, hogy az unión kívül is van élet.
Május elseje üzenete azonban éppen az, hogy a jogaikért küzdő dolgozókat nem lehet hosszan elnyomni. 2014-ben fordulat lesz Magyarországon! Visszaadjuk a munka és munkás becsületét!
Itt Brüsszelben, vagy a világ más nagyvárosaiban, a fények egész éjjel világítanak, és jól láthatóak a világűrből is. Az éjszakai világosságot árasztó gócpontok egyúttal gazdaságilag aktív területeket is jelölnek: minden egyes, fehér fényben ragyogó pont egy-egy várost jelöl Nyugat-Európában vagy a világ más régióiban. Ha azonban a Szaharára, Közép-Afrika dzsungeleire vagy az Amazonas-medence őserdeire nézünk, nem látunk fényeket, csak óriási, sötét területeket.
A fenti sorok Michelle Bachelet-től, az ENSZ Nőszervezetének elnökétől származnak, aki a héten Brüsszelben – az Európai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete valamint az ipar és a civil társadalom magas rangú képviselőivel – részt vett a Fenntarható energiát mindenkinek elnevezésű konferencián. A rendezvény meghívottai azt vitatták meg, hogyan lehetne a fenntartható energiát 2030-ra mindenki számára hozzáférhetővé tenni, ezzel is hozzájárulva a gazdasági növekedés előmozdításához a fejlődő országokban. A konferencián kiemelt szerepet kapott az esélyegyenlőség kérdése is.
Napjainkban 1,3 milliárdra tehető azon emberek száma, akik nem férnek hozzá az elektromossághoz, és így az ezáltal biztosított munka- és tanulási lehetőségekhez. 2,7 milliárdnyian még ma is fával, szénnel vagy állati eredetű anyagokkal fűtik otthonaikat, s ezzel nagy veszélynek teszik ki saját és családtagjaik egészségét. (Az így belélegzett káros füst miatt, évente kétmillió ember veszti életét!) Az energiához való hozzáférés nélkül nemcsak az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai nem valósulhatnak meg, de a térség gazdasági növekedése is veszélybe kerül. Ezért hirdette meg Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2011 szeptemberében a Fenntartható energiát mindenkinek (SE4All) elnevezésű kezdeményezést. Az Európai Unió a világ legnagyobb segélyezője, és így fontos szerepet játszik az energiaszegénység elleni küzdelemben is. Ezek az erőfeszítések azonban csak akkor vezethetnek sikerre, ha a kormányzati és az üzleti szféra együttesen lép fel érte.
Az esélyegyenlőség témakörének szentelt panelbeszélgetésen – ahol Michelle Bachelet már idézett mondatai is elhangzottak – elsősorban azokat a tényezőket próbálták felderíteni, amelyek akadályozzák a nők energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférését, illetve amelyek segíthetnék ezt a folyamatot.
Különösen a szegény mezőgazdasági területekre jellemző, hogy a nőket aránytalanul hátrányosan érinti a modern energiaszolgáltatás hiánya. Az energia kiemelt szerepet játszik mindennapi életükben, hiszen az ő feladatuk a háztartás szükségleteinek biztosítása, legyen szó energiáról, élelmiszerről vagy vízről. Az ilyen családanyák mindennapi munkájuk mellett, hetente több mint 36 órát töltenek lakhelyük tisztántartásával, főzéssel, mosással. A lámpa fénye ad nekik lehetőséget esti feladataik elvégzésére és biztonságot nyújt a kihalt utcákon.
A Michelle Bachelet által hangoztatott becslések szerint, ezek a nők napi 16-18 órát vannak munkában, távol szeretteiktől. Ez alatt elesnek attól a lehetőségtől, hogy valódi bevételt jelentő tevékenységet folytassanak. A szegény családok esélyt sem kapnak arra, hogy javítsanak a helyzetükön.
Ezek a nők valóban sokat dolgoznak, kevés pénzért vagy éppen fizetség – de legfőképpen –, választási lehetőség nélkül. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ambiciózus célkitűzések eléréséhez mindenek előtt figyelemfelhívó kampányokra és társadalmi párbeszédre van szükség.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezeknek a nőknek nincs választási lehetőségük. Holott az alternatívák feltárulása nemcsak nekik, hanem az egész társadalomnak előnyös lenne. Ha a nőknek biztosítják a szükséges lehetőségeket és erőforrásokat, a fenntartható fejlődés alapvető mozgatórugóivá válnak.
A jelentés több témát is körüljárt, így például a nők gazdasági függetlenségét, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését, a nők döntéshozatalban betöltött szerepét, továbbá az esélyegyenlőség valamint az emberi méltóság és sérthetetlenség kapcsolatát. De a jelentésből a nemi alapú erőszak problémaköre sem maradt ki.
A fent említett témák természetesen kiemelt jelentőséggel bírnak az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetében (PES Women) végzett munkánkban is, és őszinte elégedettséggel tölt el, hogy a Bizottság jelentésében szép számmal visszaköszönnek korábban általunk felvetett kezdeményezések is.
Mindenekelőtt örömmel láttam, hogy a jelentés rávilágít: az Európa 2020 stratégia eléréséhez esélyegyenlőségi szemléletre van szükség. Már két éve folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy az Európa 2020 75 százalékos foglalkoztatottsági szint elérésére vonatkozó célkitűzéseihez speciális, a nőket célzó intézkedésekre van szükség. A most bemutatott jelentésben a Bizottság első alkalommal fogalmaz meg kifejezetten nőkre vonatkozó célkitűzéseket. A PES Women ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ezek a törekvések találkozzanak a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel, ahogyan a témában indított kampányunkban is kiemelt figyelmet fordítottunk az esélyegyenlőségi szempontokra.
A vezető pozíciókat betöltő nők arányának előmozdítása érdekében a legmesszebbmenőkig támogatjuk továbbá a kvóták bevezetését. Hosszú ideje sürgetjük, hogy az Európai Bizottság a kellő ambícióval lépjen fel, és kezdeményezze kötelező erejű európai uniós jogszabály elfogadását a témában. Viviane Reding, a szakterületért felelős európai biztos nyikvános konzultációt hirdetett "a vezetőtestületekben a nemi sokszínűség hiányának kezelését célzó megfelelő intézkedések feltárása" érdekében. Reményeim szerint a konzultáció egyértelműen rávilágít a kézzel fogható európai intézkedések szükségességére, amelyek magukban foglalják a szankcionálás lehetőségét is.
Végül, nagyon fontosnak tartjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve melletti következetes kiállást. Habár az elmúlt évben kis mértékben csökkent a különbség, a nők ma is 16,4 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos munkakört betöltő férfiaknál az Európai Unióban. Más szóval a nőknek egy héten hat napot kell dolgozniuk ugyanazért a fizetésért. Ez a helyzet - ahogyan azt folyamatosan hangsúlyozzuk - elfogadhatatlan és fenntarthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésbeli különbségek később a nyugdíj összegében is visszaköszönnek. A bérolló bezárásával az időskori szegénység veszélyét is csökkentjük - ahogyan arra tavalyi kampányunk is felhívta a figyelmet.
A nők elleni erőszak terén ugyanakkor már koránt sem ilyen bíztatóak az elmúlt év eredményei: habár az Európai Parlament több bátor és fontos kezdeményezést támogatásáról biztosított, a nők elleni erőszakkal szemben sokkal határozottabban fel kellene lépni európai szinten. Ennek első lépése egy európai stratégia kidolgozása, illetve egy figyelemfelhívő célú európai év lehetne. Bízunk benne, hogy ezekben számíthatunk az Európai Bizottság támogatására is.
Világszerte 1970 óta minden évben április 22-én emlékeznek meg a Föld napjáról. A mozgalmat egy amerikai egyetemi hallgató, Dennis Hayes indította el, aki azóta az alternatív energiaforrások világszerte elismert szakértőjévé vált.
Ez a nap arra hivatott, hogy felhívja az emberek figyelmét bolygónk romló környezeti állapotára, vizeink és a levegő egyre súlyosbodó szennyezettségére. A Föld napja célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta, a „környezet évtizedének” elejétől kezdve működik a Föld napja mozgalom, és ezáltal hívják fel a figyelmet a környezettudatos viselkedés közös felelősségére.
Idén a Föld napja alkalmából a zöld gazdaságok, a környezeti kormányzás és a hulladékgazdálkodás témái kerülnek a középpontba. Manapság különösen fontos, hogy tudatosan figyeljünk környezetünkre, ezáltal bolygónkra, és - érezve annak sebeshetőségét -, gyakorlati lépéseket tegyünk annak megóvása érdekében. Minden év április 22-én városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval emlékeznek meg a Föld napjáról a világ minden országában.
Az emberiség az utóbbi évtizedekben soha nem látott mértékben aknázza ki, pusztítja és szennyezi a Föld erőforrásait. Köztudott, hogy a hatalmas energiát adó ásványkincseink, melyek a Föld mélyében raktározódnak évmilliók óta, köztük a kőolaj, földgáz és a különböző ércek, véges mennyiségben állnak rendelkezésre, azután egyszerűen elfogynak. Talán még megdöbbentőbb, hogy az élethez elengedhetetlen vízzel is megtörténhet ugyanez belátható időn belül. Ezért nem lehet tovább halogatni tovább a cselekvéssel.
Az ember az utóbbi 50 évben több kárt okozott a Földnek, mint az azt megelőző 2000 év alatt együttvéve. A környezeti problémák magukban hordozzák, hogy szembesüljünk a környezet szennyezésével és a természetet vagy a saját környezetüket ért pusztítással. Azonban pontosan ez a fenyegetés jelentheti a fordulópontot, amikor minden ember rá lesz kényszerítve arra, hogy bolygóját tudatosan védve élje életét.
Felismerve az egyre közeledő, a Földet és az emberiséget egyaránt veszélyeztető ökológiai katasztrófa lehetőségét, több millió ember tért át a környezettudatosabb életvitelre. Azonban még mindig sok a felesleges fogyasztás, a vegyszerhasználat, a hulladék, a közlekedésből eredő szennyezés, az energiapazarlás, általában a természet szolgáltatásainak túlhasználata. Mindezek következményeként pedig nő az éghajlatváltozás veszélye, amely nem a távoli jövő eseménye. Az elmúlt 50 év során 0,7 Celsius-fokkal nőtt az átlagos globális hőmérséklet, és a felmelegedés üteme az utóbbi 10 évben fokozódott. Tennünk kell, hogy elkerüljük a fordulópontot, a kritikus 2 Celsius-fokos globális felmelegedést.
Az Európai Unió országai törekedve a környezettudatos életre, számtalan programmal készülnek erre a napra, céljuk, hogy minél több európai polgárt bevonjanak a projektekbe, és aktív részvételre buzdítsák őket. Ha megtekintjük Európa számos országát, például Spanyolországot, Hollandiát, Dániát, Svédországot vagy Norvégiát, láthatjuk, hogy jelentős energiaforrásokat nyernek alternatív energiából a hagyományos, fosszilis energiahordozók helyett. A hatalmas szél- és vízerőművek, a több ezer hektáron telepített napkollektorok, a tengerekben üzemelő áramfejlesztő generátorok, mind-mind szemléletes példa Földünk erőforrásainak tudatosabb, környezetkímélőbb kölcsönvételére.
Ezért kell törekednünk, hogy a kizsákmányoló, múltbeli rossz beidegződésünket felváltsa a környezettudatos szemléletmód annak érdekében, hogy ne zsákmányoljuk ki Földünket az eddigi, korlátokat nem ismerő módon. Felelősséggel tartozunk a jövő generációinak, hogy ők is ugyanolyan szinten és mértékben használják a Föld éltető energiáit, mint mi.
Ha például a Föld kizsákmányolása helyett felnéznénk az égre, a Napból a Földön rendelkezésre álló energia többszörösét nyerhetnénk ki, akkor ezzel nemcsak a Föld és az emberiség életének minőségét javítanánk meg, hanem a jövő generációinak is több teret adnánk a Föld tudatos kölcsönvételére.
A Föld napja mozgalom egyik kulcs-jelmondata most aktuálisabb, mint valaha:
"Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Yes, you can!"
